Nem hallottam vezényszót, a kötelék mégis egyszerre megindult. Felvett két vonalalakzatot, majd néhány tíz méter után megállt. Megszólalt a bemutatózene, és kezdetét vette a gyakorlás, ami mindenki más számára felért egy bemutatóval.

Kiinduló alakzatban a katonák nem látták egymást, ezért az ütemre figyeltek. Ugyanazokat az alapfogásokat használták, amit elődeik. Láthatóvá vált a feszes testtartás, a fegyver legalább 45 fokos szögben, és tenyérnyi távolságra a mellkastól, a szurony vállmagasságban, kilépésnél pedig egyszerre lecsapás a földre, mert az egész ritmusnak ez adta meg az alapját. Oldalpörgetésnél másfél ütemet kellett kipörgetni, mert ennyi a különbség a zene és a végrehajtás üteme között.

Hátradobásnál a katonák a fegyver elkapása után ütemre, a lendületet kihasználva dobták tovább, majd ugyanez következett előre, csak itt tusból pörgettek az egyik oldalról a másikra. Ezt követte a dominó, amikor a katonák eltérő gyakorlatokat hajtottak végre, ugyanabban az ütemben.

„Az első század különleges díszelgő csoportja nem a hagyományos magyar gyakorlatokat hajtja végre, az új hullámot, a „silent drillt” követi. Ebben fontos a fegyver hangja, csattanása, a határozott szigorú becsapások és a precíz pörgetés. Alapvető a pontosság, a határozottság és a keménység. A végrehajtásból sugározzon a katonai tartás, menetben a területfoglalás, illetve az a fegyelem, amelyet a honvédségnek képviselnie kell” – kommentálta a látottakat Tóth Sándor törzsőrmester, a 2. század különleges díszelgő csoportjának parancsnoka.

Közben a gyakorlat tovább folytatódott. A kötelék új, két eltolt kocka alakzatot vett fel, amit szíjas átdobás követett előbb oldalról, majd hátra s ugyanez visszafelé. A fegyverek elkapása határozottan és egyszerre történt. Helyben járást követően ismét kialakult a dominó. Feldobás, elpörgetés, visszapörgetés, tusból lepörgetés, letérdelés, töltőfogás, vállra dobás, elfordulás és egyenkénti lövések követték egymást különböző ütemben. A fegyver lábhoz került, innen hátradobások következtek, a gépkarabélyt pedig a gázdugattyú csőnél fogták meg. Dupla pörgetést követően a fegyvert szíjra vették. Ebből alakult meg a díszmenet 1-3-4-es háromszög alakzatot felvéve. Végül négyütemű díszmenettel köszöntek el.

„A csoport, pontosabban a rajparancsnokok felelősek a különleges díszelgők kiképzéséért, felkészítéséért, a zene és a koreográfia kiválasztásáért ezért a kialakítástól a végrehajtásig terjedő folyamatba bevonjuk a közreműködő állományt. A második század különleges díszelgő csoportja bemutatóját nem klasszikus katonazenére, hanem a Run DMC „It’s like that”, Kelis „Trick me” valamint a Prodigy „Breath” című felvételeire koreografálta. A csoportba a legjobb és legtapasztaltabb katonák kerülnek, akik együtt készülnek a század többi tagjaival. A külön gyakorlásra így is szükség van. A bemutató pedig már hab a tortán” – egészítette ki az eddig látottakat Kiss Antal törzsőrmester, az 1. század különleges díszelgő csoportjának parancsnoka. (A két rajparancsnok – mivel tagja különleges díszelgő csoportjának –, ezért nem a saját bemutatójukat kommentálta!)

A lenyűgöző látványt követően Szűcs Péter századoshoz, a díszzászlóalj első század parancsnokához fordultam, aki elmondta, hogy a különleges díszelgő csoport megalakítása a millenniumi megemlékezés időszakához, a jogelőd katonai szervezet parancsnoka, Földi Miklós ezredes és alegységparancsnokai nevéhez, valamint azon sorkatonák munkájához kapcsolódik, akik a díszzászlóaljtól szereltek le és szerződéses katonaként tértek vissza. Kezdetben felkérésre nagyobb rendezvényeken jelentek meg. Az első rajból 30 fős bemutató csoportot, majd a haderő-átalakítás következményeként századonként 8–8 tagú csoportot jelöltek ki. Évekre előre ismerik azokat a főbb rendezvényeket, amelyeken a csoportok bemutatót tartanak. Ezek közé tartoznak a toborzónapok, a tisztavatás, a tatai Víz-, Zene-, Virágfesztivál, és minden olyan civil rendezvény, amelyre meghívják őket.

Az idei szezon is a toborzó majálisokkal kezdődött, és jelenleg a május 13–15. között megrendezendő II. Ludovika Fesztiválra készülnek. Ezután Tata, Szombathely, valamint a Hősök tere következik, de eleget tesznek más katonai szervezetek, számos civil és rendvédelmi szervezet felkéréseinek is.

Hozzátette: a napi kiképzés 8–12 órát vesz igénybe, ugyanis az évente megújuló bemutató koreográfiájának betanulása 4–5 hónapot igényel. A kiképzés fegyver alapfogások, testtartások kialakításával kezdődik füves, puha talajon. Ezután következik a fegyverpörgetések betanulása majd a folyamatos végrehajtás, s csak ezt követően térnek át a zenére, lépnek a betonra gyakorló majd díszöltözetben.

Úton hazafelé belegondoltam mit láttam kétszer nyolc percben, de csak az állóhelyben történt fegyverfogások elejéig jutottam. A zene adott ütemében a katonák jobb kezük mutatóujjával átfogták a fegyver csövét a szíjbilincs alatt úgy, hogy mutató ujjukkal érintették a hüvelykujjukat, fennmaradt ujjaik nyújtott, zárt helyzetben a fegyver csövével párhuzamosan maradtak, és megemelték a fegyvert a földtől 1–2 centiméterre, anélkül, hogy a testüket megdöntötték volna. Majd a fegyvert 90 fokkal elfordítva úgy emelték fel függőlegesen, hogy jobb kezük – a csövet a szíjbilincs alatt markolva – az álluk magasságába, attól egy tenyérnyire került. Jobb karjukat a fegyverhez zárták, bal kezükkel pedig megfogták a fegyver alsó agyát…

Az akrobatikus elemekkel átszőtt díszelgő fogások mellett, képzelőerőt felülmúló sebességgel pörgették maguk előtt a fegyvert, sőt legalább tíz méter távolságból úgy dobták el az öt kilogramm súlyú karabélyt, hogy azt a társuk minden gond és sebesülés nélkül elkapta. Ráadásul mindezt nyitott szuronnyal hajtották végre, amely az egész világon egyedülálló mutatvány.

A többit tessék hozzáképzelni, vagy a hétvégén az Orczy-parkban megtekinteni!

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Rácz Tünde