Technikai és fegyverzeti bemutatóiknak (óránként) több száz érdeklődője volt. Nyugdíjas korú látogatók magyarázták negyvenes fiaiknak az AK gépkarabély „mibenlétét”, majd együtt ámultak el az asztal másik oldalán felfedezett, az AK éjjellátó készülékkel, gránátvetővel, s más egyéb kiegészítővel ellátott, magyar fejlesztésű változata láttán.

Gyermekeik, unokáik természetesen mindent kipróbáltak: géppuskairányzás sisakban, vagy anélkül; ejtőernyő-felvétel, és egy közös fotó a „kommandósokkal”.

„Nem gondoltam, hogy ekkora lesz az érdeklődés” – mondja Sándor Tamás ezredes, az alakulat parancsnoka, amikor végre el tudom szakítani pár percre az őt ostromló érdeklőktől. „Csak az a furcsa – gondolkodik el -, hogy a bemutatónknál megálló emberek mennyire keveset tudnak a Magyar Honvédségről.”

S valóban – tapasztalom magam is –, amíg a hazai érdeklődők nagy része egyszerűen rácsodálkozik, hogy „nekünk ilyenünk is van?”, addig a külföldi vendégek mindent természetesnek vesznek.

Egy horvát házaspár áll meg, a férj türelmesen magyarázza feleségének az AK és az az amerikai M–4-es közötti különbséget. Aztán érkezik két török turista, akik csak annyit kérdeznek a magyar parancsnoktól, hogy kipróbálták-e már magukat hadműveleti területen is?

„Többek között Irakban, Afganisztánban” – jön a lakonikus válasz Sándor ezredestől, mire a török vendégek elismerően bólintanak, s egész más szemmel kezdik méregetni a magyar katonákat.

Csakúgy, mint az amerikai Texas államából érkezett két jó barát – akiken látszik, hogy katona-, sőt hadviseltek –, akik, amikor megtudják, hogy a „Bercsényi” már évek óta „ott van” Afganisztánban, csak annyit mondanak: köszönjük!

Fotó: A szerző felvételei

További képekért kattintson galériánkra!